Címke: Fülöp Henrik

Lassítás gyors munkakörnyezetben? Lehetséges!

Lassítás gyors munkakörnyezetben? Lehetséges!

erdemes-Gyongyosi-Csalad-es-KarrierPont

Bár modern világunkban a gyorsaságot gyakran a hatékonyság eszközének tekintjük, az egyensúlyunk megőrzéséhez szükségünk van fékpedálokra is.

Végre itt a május, a levegőben kellemes virágillat terjeng, és ahogy a természet újraéled, úgy igaz ez ránk is. Fontos azonban észben tartanunk, hogy az energikus, motivált munkavégzés nem egyenlő a rohanással- sőt! Ha pörgős cégkultúrában, illetve multinacionális nagyvállalatnál dolgozunk, kifejezetten kihívást jelenthet számunkra a nyugalmunk és fókuszunk megőrzése, a stressz leküzdése. Mai interjúalanyunk a slow-mozgalom követeként beavat minket az egészség- és lendületmegőrző lassítás rejtelmeibe, hogy napjainkból könnyedén kihozhassuk a legtöbbet! Fézler Georginával, a Slow Social szemlélet és módszertan megalkotójával beszélgettünk.

A gyorsaság veszélyei
A túlzásba vitt pörgés hatására gyakran érezhetjük kimerültnek magunkat, és jó eséllyel a stressz tüneteit is észlelhetjük magunkon. Amennyiben állandóan úgy érezzük, hogy kifutunk az időből, az szintén arra utalhat, hogy ideje lassítanunk. „Ha túl gyorsan éljük az életünket, előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a kiégés – kezdi Gina a túlzott pörgés legjellemzőbb hátulütőjével. „Intő jel lehet továbbá, ha egy munkahelyen sem tudunk huzamosabb ideig megmaradni– csak ingázunk a vállalatok között ide-oda, és mintha sehol sem találnánk azt, amit keresünk”- árulja el a coach. Szerinte tagadhatatlan, hogy a gyorsaság fontosságát hirdető nagyvállalatoknak is része van a jelenség elterjedésében, egyéni felelősségünk alól azonban nem bújhatunk ki – hiszen mi döntjük el, hol húzzuk meg a határainkat, valamint hogyan ütemezzük a teendőinket. Ahhoz pedig, hogy szemléletmódot válthassunk, érdemes tisztábban lennünk azokkal a tényezőkkel, amelyek kizökkentenek minket a természetes ritmusunkból.

„A digitalizáció fejlődése alapvetően felgyorsította a munkahelyi kommunikációt. Manapság nemcsak hatalmas távolságokat tudunk Zoom meetingek segítségével áthidalni, de minden eddiginél gyorsabban is léphetünk kapcsolatba egymással. Mivel a digitális berkekben egymás naptárát is bármikor elérjük, másodpercek alatt rendelkezhetünk kollégáink idejéről – ez pedig óhatatlanul csökkenti az egyén ráhatását a saját időbeosztására” – emeli ki a szakértő, majd hozzáteszi:

„Az emberi szervezet, az agyunk nem arra van kondicionálva, hogy – kis túlzással – egyhuzamban 50 évet üljünk a számítógép előtt. A digitalizált, online munkavégzés számos kényelmi előnye mellet jelentős egészségügyi kockázatot rejt, a folyamatos képernyőbámulás pedig bizonyítottan nehezíti a koncentrációt. Minél több időt töltünk monitor előtt, és minél gyorsabban igyekszünk halmozódó teendőinket elvégezni, annál több hibát ejtünk majd. Ez a spirál pedig mindaddig ismétlődik és okoz nekünk egyre több kellemetlen tünetet, szorongást, amíg meg nem tanulunk tudatosan nemet mondani a kártékony rohanásra” – világít rá interjúalanyunk.
A megszokás persze nagy úr, de ha megértjük a slow-mozgalom lényegét, be fogjuk látni, hogy érdemes lehet visszavenni kicsit a tempóból.

Lassan járj, tovább érsz!
„A slow szemlélet felől tekintve a gyorsaság leginkább kapkodást, felületességet jelent, és a mennyiséget helyezi a minőség elé. Emiatt kialakulhat bennünk egy krónikus frusztráció is – a nagy kapkodásban ugyanis elveszítjük a kontrollt, és úgy érezhetjük, soha semmire nincs időnk” – magyarázza Gina. Persze fontos különbséget tennünk a szükséges gyorsaság és az indokolatlan kapkodás között. De hogyan?

„Az 1986-ban Olaszországból indult mozgalom fő célja, hogy megtaláljuk a tempo gusto-t, azaz a helyes, élhető tempót. A jól ismert tánclépéshez hasonlóan én a gyors-gyors-lassú munkavégzést szoktam javasolni: ha épp könnyű rutinfeladatokat látunk el, ahol nincs szükségünk fókuszáltságra, akkor nyugodtan gyorsíthatunk. Ám a koncentrációt igénylő, összetett teendők esetében érdemes több időt adnunk magunknak. A kettő ritmus váltakozása adhatja meg nekünk azt a harmóniát, ami élhetőbbé varázsolja a napjainkat” – árulja el a coach. Lássuk hát a konkrét, azonnal bevethető praktikákat, melyek segítségével mi is lassíthatunk egy kicsit!

„Gondoljuk végig, mennyire gyors a saját munkahelyünk, illetve a munkakörünk. Vizsgáljuk meg, mire van szükségünk egyes feladataink minőségi, ugyanakkor időben történő elvégzéséhez? Jellemzően melyik tevékenység közben, miért kezdünk el kapkodni?”- kezdi az első fontos kérdésekkel a szakértő, majd elárulja, hogy ezen felismerések tükrében milyen új, lassító szokásokat érdemes bevezetnünk.

Lépjünk a fékpedálra!
„Tartsunk rendszeresen szünetet, hogy az agyunk felfrissülhessen két nagyobb feladat között. Amennyire csak lehet, igyekezzünk visszaszerezni a kontrollt az időnk és a naptárunk felett – ha beidőzítjük a pihenőidőt, máris sokat tettünk az egyensúlyunkért. Tovább tanuljunk meg priorizálni, és felejtsük el a multitaskingot! Egyszerre csak egy teendőre, témára fókuszáljunk, és ne keverjük a magánéleti elintéznivalókat a munkahelyi feladatainkkal – vagyis ne a csapatértekezlet közben keressünk magunknak új ruhákat az online webáruházban” – javasolja a szakértő.
Az új szokások kialakítása nemcsak időt, de kellő önismeretet is igényel – ezen a téren pedig az következőket érdemes figyelembe vennünk interjúalanyunk szerint: „A rutinok arra hivatottak, hogy megkönnyítsék az életünket – épp ezért valószínű, hogy a reggeli, első munkaórákban megszokásból a könnyű, ismétlődő feladatokhoz nyúlunk először. Bioritmusunk azonban nem biztos, hogy engedi, hogy a késő délutáni órákban is koncentráltak és frissek legyünk. Bár a gyakori szünetek segíthetnek a délutáni fáradtság leküzdésében, ajánlott a nehéz, összetett feladatokat inkább a munkanap elejére időzítenünk.”

Az önismeret és határaink kijelölése abban is segíthet minket, hogy ne fogadjuk el a nem egészséges trendeket és normákat, hanem merjük megkérdőjelezni ezek létjogosultságát. „Ne vállaljuk túl magunkat! A mai világban a kimerülés, az elfoglaltság státuszszimbólummá vált – sok erő és önfegyelem szükséges hozzá, hogy elismerjük, a túlhajszoltság senkinek sem válik a javára. Ahogyan pedig rendet rakunk az elménkben azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami ténylegesen szükséges a sikerhez és a feladataink ellátáshoz, és mi az, amit csak vélt elvárások mentén, automatikusan teszünk, rakjunk rendet a munkaállomásunkon is – legyen az egy asztal, vagy a számítógép és a fájlok, emailek, amikkel dolgozunk. A nap végi rendszerezés, válogatás megnyugtatóan hat ránk, és segít a következő nap elindításában is” – mondja a slow mozgalom egyik nagykövete, aki szerint a digitális, illetve analóg teendők közötti váltás, valamint a nyomasztó határidők mérföldkövekre való lebontása is nagy segítséget jelenthet számunkra, ha lassítani szeretnénk.

A fentiek nyomán vizsgáljuk meg jelenlegi rutinunkat és munkatempónkat, és alakítsunk ki egy olyan, személyre szabott rendszert, amelyben a gyorsan elvégzendő és a fókuszálást igénylő feladatok egészséges ütemben követik egymást. Ha a bennünk kialakult feszültség továbbra sem oldódna, érdemes lehet mérlegelnünk a munkahelyváltást. Tartsuk szem előtt egyéni prioritásainkat, és válogassunk személyre szabottan a több ezer ránk váró álláslehetőség között! Ha biztosra mennénk, töltsük fel modernizált CV-nket ide, és a naprakészség jegyében kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

Fülöp Henrik

Facebook

Home office-ból vissza az irodába – hogyan kezeljük az ezzel járó stresszt?

Home office-ból vissza az irodába – hogyan kezeljük az ezzel járó stresszt?

peldaul-Gyongyosi-Csalad-es-KarrierPont

Sokan hosszabb idő után most térnek vissza a home office-ból a munkahelyükre. Lehet, hogy bár vártuk ezt a változást, mégis nehezebben kezeljük, mint elsőre gondoltuk. Mit tehetünk?

Minden változás, így a pozitív változás is válthat ki szorongást vagy stresszt az emberből, még akkor is, ha egyébként egy régóta várt dologról van szó. Nem kell rosszul éreznünk magunkat, ha elsőre nekünk is nehézséget okoz az újbóli visszailleszkedés a korábban megszokott munkahelyi környezetünkbe, hiszen az elmúlt egy évben egy teljesen más életritmushoz kellett alkalmazkodnunk. De hogyan kezeljük az ezzel kapcsolatos aggályainkat és félelmeinket, miközben a világ azt várná tőlünk, hogy egy perc alatt visszarázódjunk a régi kerékvágásba? A témáról Fuller Biankát kérdeztük, aki pszichológusként főként a 20-as, 30-as korosztálynak segít szorongással, párkapcsolati problémákkal és önbizalomnöveléssel kapcsolatban, illetve pszichoedukációs tartalmakat készít a közösségi média oldalaira.

Miután bezárt a világ, sokkal többen voltak kénytelenek szembenézni magukkal
Több mint egy év telt el azóta, hogy a világ bezárt és ez a változás fenekestül forgatta fel az életünket. Nem volt könnyű megbirkózni ezzel a feladattal; sokaknak otthon kellett megoldaniuk a munkavégzést, míg mások el is vesztették a munkájukat. Az ingerszegény környezet és a lelassult tempó miatt Fuller Bianka szerint egyértelműen érezhető volt az a trend, hogy egyre többen fordultak pszichológushoz, mert önállóan már nem tudták megoldani a problémáikat. „Itt nem feltétlenül arról van szó, hogy a vírushelyzettel nem tudtak megküzdeni, sokkal inkább arról, hogy az embereknek van egy-egy alap nehézsége, ami ebben a helyzetben felerősödött és már nem tudtak megküzdeni ezekkel a dolgokkal úgy, ahogy korábban” – mutat rá a jelenségre a pszichológus. – „A kevesebb külső inger miatt mindenkinek sokkal több ideje jutott befelé fordulni, egy kicsit magára figyelni. Ilyenkor előkerülhetnek olyan dolgok, amelyeken dolgozni kell. Sok olyan megkeresést kapok, ami arról szól, hogy valaki egyébként jól boldogul az életben, de most jutott el arra a pontra, hogy szeretne foglalkozni az elakadásaival. Ez abszolút a COVID hozadéka.”

A nyitás pontosan ugyanakkora stresszt okozhat, mint a zárás egy éve
Sokan teljesen az otthoni munkavégzésre rendezkedtek be az elmúlt egy évben, és a kezdeti nehézségek után annyira megszokták, hogy már nem szívesen mennének vissza a munkahelyükre. Sok esetben azonban ezt nem mi döntjük el, és ha szólít a kötelesség, kénytelenek vagyunk újratervezni, ami kétségkívül egy stresszes folyamat. „Egy év elég hosszú idő ahhoz, hogy az életvitelünk átalakuljon. A nyitás pontosan ugyanannyi stresszel és szorongással járhat, mint amikor zárni kellett. Például újra kell találkoznunk emberekkel, akikkel már esetleg megszoktuk, hogy csak online beszélünk, és ez tud kényelmetlen helyzeteket indikálni” – magyarázza a szakember.

Hogyan rázódhatunk vissza, ha a változás egyik pillanatról a másikra történik?
Szokták mondani, hogy apró lépésekkel kezdjünk neki valaminek. De mi a helyzet akkor, ha ez lehetetlen és azonnal át kell állnunk egy teljesen más életritmusra? „Nagyon fontos, hogy mielőtt visszamennénk, kicsit kognitív szemlélettel mérjük fel a helyzetet. Kérdezzük meg magunktól: mi az, amire van ráhatásunk? Mi az, amire érdemes odafigyelnünk, mert nehézséget szokott okozni? Mi a legrosszabb és a legjobb forgatókönyv, ami történhet?” – javasolja Bianka. – „Érdemes a környezetünkkel is kommunikálni a helyzetünkről. Például ha úgy érezzük, hogy az irodában is szükségünk van a csendre és arra, hogy munkaidőben egyedül lehessünk, jelezzük!” Ezeken kívül fontos a szükségleteinkkel tisztában legyünk, hogy mi az, amitől jól éreznénk magunkat. „Térre vagy nyugalomra van szükségünk a munkánkhoz? Vagy arra, hogy újra kompetensnek érezzük magunkat? Igényeljük a visszajelzést?”

Adjunk magunknak elég időt
Klisének hangzik, de igaz: ne legyünk magunkkal türelmetlenek!

„Ez nem egy olyan dolog, ami az egyik pillanatról a másikra könnyű lesz és úgy térhetünk vissza dolgozni, mintha mi sem történt volna. Itt számításba kell vennünk azt, hogy pontosan ugyanakkora stresszel és ugyanannyi nehézséggel fog járni a visszatérés, mint az otthoni munkára való berendezkedés” – hívja fel a figyelmet a nehézségekre a pszichológus. – „Újra meg kell szoknunk, hogy esetleg korábban kell felkelnünk, többet kell utaznunk, minden nap ki kell mozdulnunk otthonról. Fontos elfogadnunk, hogy ez az elején kellemetlen lesz és lehet, hogy hibázni fogunk benne. Lehet, hogy nehezünkre esik majd megszokni a korai kelést és el fogunk késni. De ez benne van.”

Kommunikáljunk a felettesünkkel
Mindenképp érdemes lehet a gondolatainkat, igényeinket megosztani a főnökünkkel, hiszen hogyan is könnyíthetnénk meg másképp a saját dolgunkat? „Nyilván egy árnyalt helyzet, hogy kinek milyen a főnöke, de jobb esetben olyan felettesekkel vagyunk körülvéve, akikkel meg lehet ezeket a dolgokat beszélni. Lehet, hogy nem az lesz a megoldás egyből, hogy megengedi, hogy otthon maradjunk, de már az a tény, hogy beszélhettünk a gondjainkról és megoszthattuk, hogy nekünk nehézséget okoz valami, könnyítettünk magunkon. A főnök csak akkor tudja figyelembe venni ezt, ha tud róla” – hangsúlyozza Bianka. – „Fordított helyzetben pedig, hogyha valaki főnök, különös figyelemmel kell lennie a munkatársai iránt pontosan úgy, ahogy a zárásnál.”

Foglalkozzunk a mentális egészségünkkel
A szorongást legtöbb esetben a bizonytalanság érzése okozza. Érdemes megnéznünk, hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ezt a bizonytalan helyzetet egy kicsit biztonságosabbá tegyük.

„Már az tud egy nyugalmat adni, ha fel tudjuk mérni a helyzetet azzal kapcsolatban, hogy mire van ráhatásunk. Például azt nem tudjuk kontrollálni, hogy hányan szólnak hozzánk egy nap, de azt igen, hogy erre hogyan reagálunk. Vagy például azt nem tudjuk kontrollálni, hogy be kell mennünk a munkahelyünkre, de azt igen, hogy a munkaidő letelte után mivel igyekszünk feltöltődni. És ha látjuk ezeket a beavatkozási pontokat saját magunkkal kapcsolatban, az nagyon sokat tud segíteni” – tanácsolja a pszichológus. A szorongás és a stressz leküzdésére számos gyakorlati technika is létezik.

„Én szoktam ajánlani például a kontrollált légzést, mert amikor szorongunk, annak fiziológiai hatásai is vannak. Izzadhatunk, felgyorsulhat a szívverésünk, felgyorsulhat a légzésünk. Ha megpróbáljuk a légzésünket kontrollálni különböző légzésgyakorlatokkal, akkor le tudjuk nyugtatni a testünket, ennek következtében pedig a gondolataink is megnyugodhatnak. Bevett technika például a dobozlégzés: 4 másodpercig beszívjuk a levegőt, 4 másodpercig bent tartjuk, 4 másodperc alatt kifújjuk, majd 4 másodpercig ebben a kifújt állapotban maradunk és ezt ismételgetjük” – osztja meg velünk Bianka.

A szorongásra hajlamos embereknek különböző relaxációs technikákat és az autogén tréninget is ajánlja a szakember, aki szerint nagyon fontos, hogyha ezzel hosszabb távon küzdünk, kérjünk segítséget, akár csoportos, akár egyéni formában.

Fülöp Henrik

Facebook

Ki az a konduktor, és hogyan telnek a mindennapjai?

Ki az a konduktor, és hogyan telnek a mindennapjai?

konduktor-Gyongyosi-Csalad-es-KarrierPont-scaled

Egy nem mindennapi hivatás mindennapjairól kérdeztük a szakembert.

Ki az a konduktor, és mivel foglalkozik? Sokak számára lehet ismeretlen ez a pálya, pedig egy jó konduktor segítsége aranyat ér:

„A konduktor olyan pedagógiai szakember, aki különböző korú (csecsemőktől egészen felnőtt korig) idegrendszeri mozgássérültek komplex fejlesztését teszi lehetővé pedagógiai, orvostudományi, pszichológiai, filozófiai ismeretei alkalmazásával. Holisztikus (a testet, a szellemet és a lelket egységben vizsgáló) szemléletmóddal közelíti meg a felmerülő nehézségeket, próbálja dinamizálni az egyén tanulási folyamatát és a személyiség teljeskörű fejlesztésére törekszik a nevelés terén.” – Wikipedia

A definíció tehát megvan, de mi van a száraz leírás mögött? Hogyan kerül az ember erre a pályára? Gyarmati Enikővel, a Wekerlei Fejlesztő-Műhely konduktorával beszélgettünk.

„Érdekes, ahogy ez a hivatás megtalált engem: nagyon sokáig orvosira készültem, nem is tudtam sokat erről a területről. Aztán több tényező miatt is módosítottam a terveimen, és a gimis osztályfőnököm vetette fel, hogy ez nekem való lehet. Az egyik volt diákja már 2 éve konduktori képzésben vett részt, vele vettem fel a kapcsolatot, mesélt, és nagyon megtetszett az egész. Mindenképpen segítő hivatást szerettem volna.” – meséli Enikő. „A családom támogatott a választásomban, ugyanakkor kicsit féltettek is, mert nem tudták, milyen sérültekkel foglalkozni. Utólag úgy gondolom, nagyon megtaláltam a helyemet, itt ki tudok teljesedni, sokat tudok segíteni gyerekeknek, felnőtteknek, családoknak.”

A képzésről
A konduktori képzésre jelenleg a Semmelweis Egyetem Pető András Karán lehet jelentkezni 8 féléves pedagógusképzés keretein belül.

„A képzésben szakosodni kell az első alapozó év után: vagy az ovis, vagy az általános iskolás korosztályt ismered meg alaposabban. Ezen kívül 3 éves kor alatt korai fejlesztés van és felnőtteknek pedig rehabilitáció. Én az ovit választottam, a kisebbekkel szerettem volna foglalkozni, ott még több a játék és a mese, könnyebb elvarázsolni őket. A szakosodás már arról szól, hogy mennek a gyakorlati szaktárgyak: megtanuljuk a fogásokat, a klasszikus konduktív feladatokat. Arról is sokat tanulunk, hogyan differenciálhatunk, azaz hogyan módosíthatunk a feladatokon különböző képességű és fejlettségi szintű gyerekekkel foglalkozva. Tanulunk orvosi tárgyakat is, anatómiát, ortopédiát, neuroanatómiát. Vannak elméleti és gyakorlati vizsgák, nézik azt is, hogy a gyerekekkel hogyan foglalkozunk.”

Ahogy a segítő szakmák általában, ez sem való mindenkinek:

„Senki nem tudta mire vállalkozom, menet közben derült ki. Amikor meséltem anyukámnak, hogy milyen gyerekekkel foglalkozom, neki anyaként és óvodapedagógusként egy idő után sok volt.

Mert van például olyan 4 éves, aki még nem tud gurulni. Én másképp nézek rájuk, látom persze, hogy mit nem tudnak, de alapvetően a gyereket látom bennük. A konduktorok más szemüvegen keresztül néznek: én nem a sérültségüket látom, hanem a lehetőséget látom bennük. Arról nem is beszélve, hogy ők is ugyanúgy tudnak huncutkodni!”

A képzést alkalmassági vizsga előzi meg: vizsgálják, hogy a jelentkező alkalmas-e konduktori pályára, a pedagógusi pálya gyakorlásához szükséges zenei ismeretek elsajátítására, beszédállapota és fizikai kondíciója megfelelő-e. Érdeklődők figyelmébe ajánljuk: a kizáró okokról és az alkalmassági vizsga részleteiről a képző intézmény oldalán részletes leírást lehet találni.

Kinek való ez a hivatás?
Az objektív követelményeken túl, milyen személyiség, milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki örömmel és sikeresen végezze ezt a munkát? „Mindenképpen kell szakmai alázat, és fontos az emberszeretet, anékül elég nehéz lenne.” – kezdi Enikő. „Ahogy minden munkánál, néha itt is betelik a pohár, de fontos, hogy aztán ezt ki lehet üríteni, és újra lehet tölteni. Sok türelem és kreativitás kell ahhoz, hogy megtaláld, hogy az egyénnek mi a motivációja és az alapján tudd ösztönözni és rávenni a feladatmegoldásokra. Kell egy jó kommunikációs készség, akár szülőkkel vagy idős emberekkel beszél az ember. Az is jó, ha az ember szereti a kihívásokat és nyitott az új dolgokra. Sokféle emberrel találkozunk: gyakran jönnek hozzánk autisztikus vonásokkal, szintén gyakori az ADHD, szindrómák, szóval sokféle változatos kép van, amivel találkozunk.”

Enikő szerint sokféle indíttatásból választhatja valaki a konduktori pályát: „Ha már van sérült a családban az egy löket lehet a segítő szakmák felé. Az is jellemző, hogy sokan szeretnének külföldön elhelyezkedni, és erre nagy a kereslet.”

Konduktor-karrier – mik a lehetőségek?
A konduktori diplomával a kézben számos lehetőség áll nyitva a pályakezdő szakember előtt: maradhat a Pető Intézetben, ahol -ahogy a képzésben is-, korai fejlesztő, ovis és általános iskolás korosztályokkal, felnőttekkel is foglalkozhat, elhelyezkedhet pedagógiai szakszolgálatnál, dolgozhat óvodapedagógusként, de akár saját vállalkozást is indíthat.

Enikő a csecsemőkortól az óvodáskorig tartó időszakban mozgásfejlődésben lemaradt gyerekekkel is foglalkozik: „Nagyon szeretem a korai fejlesztést, igazi mélyvíz volt, nehéz feladat, de benne van a hétről hétre fejlődés lehetősége. Ha látjuk, hogy a gyerek halad, és a szülő is partner a fejlesztésben, akkor ez egy hatalmas energialöket és boldogság. Bölcsisekkel foglalkozni nagy kihívás: ahogy az önálló öntudatuk ébredezik, sokszor jön, hogy „Nem!”, de amikor mégis sikerül valami, akkor nagyon büszke vagyok rájuk, és magamra is. Náluk minden kicsi győzelem hatalmas diadal.”

Fülöp Henrik

Facebook

TANULÁSI PRAKTIKÁK FELNŐTTEKNEK

TANULÁSI PRAKTIKÁK FELNŐTTEKNEK

tanulas-Gyongyosi-Csalad-es-KarrierPont

„Az ember csak azt tudja megvalósítani, amit elképzel.”
W. Clement Stone
Bizony nem egyszerű felnőttfejjel, család, vagy munka mellett tanulni, ám, ha jobb fizetésre, vagy a tudás örömére vágysz, azért áldozatokat kell hozni.
Szerencsére tanulási praktikák széles garmadája áll sorban azért, hogy elsajátítsd őket.
Ám mielőtt elkezdenéd őket a gyakorlatba ültetni, kérlek, kezeld úgy a tanulást, mint életed szerves részét. Így sosem fogod nyűgnek érezni azt.

Hogyan tanuljak jobban?

  1. Számold fel az üresjáratokat!
    Olyan nincs, hogy nincs időd tanulni, maximum csak mélyen magadba kell nézned, és válaszolnod a következő kérdésekre:
    • mennyi időt töltesz el naponta tévézéssel
    • lehet, hogy beszippantanak a közösségi oldalak
    • esetleg túl sokat lustálkodsz reggelenként
    • jobban csábít a kedvenc regényed, mint a tanulnivalód
    Gyakorlatilag a tanulás is, mint minden, csupán szervezés kérdése.
    Ahhoz, hogy átképezd magad, ahhoz, hogy új ismeretekre tegyél szert, időt kell szakítanod.
    Egy kis átszervezést ugyan igényel a dolog, de hidd el, egy bizonyítvánnyal a kezedben, egy új szakmával a tarsolyodban már tudni fogod, hogy busásan megérte!

Tipp: olvasd fel az anyagot, és hallgasd autóvezetés, vagy épp mosogatás közben. Észrevétlenül tanulhatsz, és még időt is takarítasz meg.

  1. Csak kreatívan!
    Ha már majd elalszol a fehér papírra gépelt fekete sorok fölött, cselezd ki az agyad néhány trükkel:
    • rajzolj gondolattérképet, és könnyebben átlátod majd a részleteket
    • húzd alá színessel a lényeges mondanivalókat
    • mondd fel hangosan, hogy mit értettél meg az addig olvasottakból
    • használj mozaikszavakat

Tipp: ha nem szeretsz online tanulni, nyomtasd ki a leckét.

  1. Átsiklasz a nem értett mondatok felett? Ne tedd!
    Addig, amíg nem érted meg tisztán, amit olvasol, ne térj át egy újabb fejezetre. Olvasd át újra és újra, valamint hívd segítségül a Google hatalmas adatbázisát, vagy a különböző szótárakat: pl.: Idegen Szavak Kéziszótára, Magyar Értelmező Kéziszótár, Szinonimaszótár.
  2. Ismétlés a tudás anyja
    Ismételj sokat!
    Bevált módszer: 40% tanulás, 60% ismétlés.
    Lehet, hogy így elsőre unalmasnak tűnik, de a cél az, hogy minél jobban rögzüljön az új tudomány.
  3. Tudd meg, milyen a tanulási típusod!
    A felnőttkori tanulásnak az az egyik legnagyobb előnye, hogy már ismered a képességeidet, és rengeteg tapasztalatod van a tanulással kapcsolatban.
    Ha tisztában vagy azzal, milyen a tanulási típusod, sokkal hatékonyabban tudod elsajátítani az ismereteket.
    A főbb tanulási típusok:
    • vizuális – a képek, ábrák nagy barátja vagy, aki szereti, ha megmutatják neki, mit csináljon
    • auditív – szinte iszod a tanár szavait, és otthon is sokszor felmondod magadnak az anyagot
    • sztár – te vagy az, aki kikérdezteti a leckét a családjával, vagy a barátaival
    • magolós – mindent szóról szóra betanulsz
    • izgő-mozgó – tanulás során írsz, rajzolsz, firkálsz, hiszen így rögzül a legjobban a tudás
    • csendes – tanulás során a csend a legnagyobb barátod, a tévét, rádiót, zenét menten kikapcsolod
    Figyeld meg Magad tanulás közben, ismerd fel, hogy milyen típus vagy, és a tanulás sokkal hatékonyabb lesz, mint eddig.
  4. Iktass be frissítő szüneteket!
    Vizsgára készülsz, vagy épp akadt pár órád a tanulásra? Az agyad is jobban fog majd, ha a „non-stop magolás” közben sziesztázol kicsit.
    Sétálj egyet, zuhanyozz le, kapj be pár falatot, táncolj a kedvenc zenédre, végezz pár tornagyakorlatot.
    Óránként 5-15 perc szünet aranyat ér, hiszen sokkal jobban fogsz tudni utána koncentrálni.

Tipp: tanulás közben zárj ki minden stresszt, és övezd fel magadat pozitív gondolatokkal.

  1. Találd meg a célod és motivációd!
    Ahhoz, hogy örömmel és hatékonyan tanulj, mindig ott kell lebegnie a szemed előtt annak, hogy mi az igazi célod a tanulással. Ha ez megvan, bámulatos teljesítményre leszel képes.
    Felnőttként abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy már kellő élettapasztalattal állsz a problémákhoz, képes vagy az önkontrollra, és pontos célok felé igyekszel.

Fülöp Henrik

Facebook

Nem kell bölcsődei térítési díjat fizetniük a nagycsaládosoknak

Nem kell bölcsődei térítési díjat fizetniük a nagycsaládosoknak

bolcsode-Gyongyosi-Csalad-es-KarrierPont

Mentesülnek a bölcsődei térítési díj megfizetése alól a három vagy több gyermeket nevelő szülők

Emellett a gyermek a bölcsődében ingyenesen is étkezhet, így havonta, gyermekenként akár 10-17 ezer forinttal több marad a családoknál.

Ilyen ingyenes bölcsődei lehetőség nem sok helyen van a világon

Sok szülőnek jelent segítséget, hogy bölcsődébe adhatja gyermekét, a kormány ezért bővíti a bölcsődei férőhelyek számát, emeli a bölcsődei dolgozók fizetését, és javítja a bölcsődék finanszírozását is.
Megfigyelték, hogy a bölcsődébe járt kicsik később általában önállóbbak, függetlenebbek szüleiktől, tanáraiktól, mint otthon nevelkedett társaik. Ugyanígy jellemző rájuk a nagyobb segítőkészség, az erősebb verbális kifejezőkészség, jobban tájékozódnak a világban és könnyebben feltalálják magukat az új helyzetekben. Kétség kívül nagy előnye a bölcsődei nevelésnek az, hogy a gyermekek megtanulják, hogyan találják meg a hangot az ismeretlen felnőttekkel, és képesek legyenek a kortársakkal való kapcsolatok kialakítására.

„A bölcsőde a gyermek számára az első közösség helyszíne, ahol az új tapasztalatok, élmények kedvezően hatnak a gyermek testi-lelki fejlődésére, általában megosztják otthon a szülőkkel, testvérekkel a velük történt eseményeket. Személyre szabott foglalkozásokat kapnak a leggondosabb odafigyelés mellett. Lehetőségük van az alkotószobában festeni, gyurmázni, papírt tépni-vágni, rajzolni, színezni. A tornaszobában mozgásigényeiknek szeretnénk eleget tenni a sok-sok érdekes eszköz segítségével.

A bölcsődében már barátságok szövődnek a gyerekek és a szüleik között is. A fejlődésükben lassabb ütemben haladó gyerekeket társaik segítik, mely húzóerőként hat fejlődésükre. A gyermekek szocializálódása már ebben a korai életkorban megkezdődik, így a későbbiekben már könnyedén veszik a társakhoz, felnőttekhez való alkalmazkodást. Bölcsődéinkben elhivatott szakemberek dolgoznak azon, hogy minden gyermek egyénre szabva kapja meg a fejlődéséhez szükséges testi-lelki nevelést, gondozást. A leválás is könnyebb a kicsik számára, ha a szülők szívesen hagyják a megbízható személyre (kisgyermeknevelőre) féltett kincsüket.

Fülöp Henrik

Facebook